Nem is olyan régen egy újabb faluban hitték mély meggyőződéssel – most éppen Kárpátalján –, hogy a kis kúria boltozott pincéje és a mintegy 80 méter távolságban lévő kerti filagória között alagút húzódik, rejtőzik. Egyesek még azt is megkockáztatták, hogy a földalatti folyosó talán tovább is vezetett a Tisza felé, egészen a kisvárdai várig. Mindezt persze lehetetlennek és elképzelhetetlennek tartottam, ám minden ékesszólásom és érvem ellenére ott láttam a szemekben a kételyt és a csalódottságot – no, nem a valóságban, hanem a messziről jött szakemberben, bennem!

Ez nyilvánvalóan nem maradhatott ennyiben, így megszerveztünk egy villámásatást a pincében és a filagória mellett. Az eredmény (sajnos) engem igazolt, sőt azt a feltevésemet is, hogy a pincében a szintsüllyesztés során korábban előkerült, konzerválódott, zsaluhorony végekkel kialakított rövid pallódarabok, egy, a pincében ásott 19. század eleji kút kávaelemei voltak. 

Érdekes, és valószínűleg sokrétű tanulmány tárgya lehetne, hogy mi motiválhatja Kárpát-medence szerte az ehhez hasonló hiedelmeket. Itt most ennek kapcsán csak a Rómer Flóris Tervhez társítható áthallásaimat osztanám meg az olvasókkal.

Egy képzelt alagút, az utolsó menekülési lehetőség, egyben az újrakezdés esélyének allegóriája. Nem a lemondásé, hanem az el nem múló reményé! Mindezt ugyanakkor az esetek döntő többségében egy-egy műemléképülethez, várhoz, kastélyhoz, templomhoz kapcsolja a ki nem fogyó képzelet, ezért tehát az értelmezést kiterjeszthetjük így is; a múltból a szebb jövőbe mutat. S nekünk, akik a program jó működéséért dolgozunk, ezt nagyon is szem előtt kell tartanunk. A műemlék megóvása mellett jövőképpel is szolgálnunk kell, még ha az esetleg gyenge lábakon is áll. A jövőkép megjelenhet a helyreállítás módszertanában, annak bemutatásában, megjelenhet a faluturizmus szempontrendszerének gazdagításában, de szinte magától megjelenik abban is, hogy külhoni nemzettársaink (s itt nem csak az együttműködő szakemberekre gondolok) megérzik, sőt megtapasztalják a hosszabb távú következetes együttműködés lehetőségét. Meggyőződéssé fokozhatjuk azt a feltételezést, hogy ezeket a láthatatlan, de létező lelki, szellemi alagutakat a túloldalról, tehát Magyarország felől korszerű eszközökkel építik, szélesítik. A meggyőződés pedig erősíti a helyi közösségek felelősségvállalását is. A múlt helyi kútjainak zavaros vizei feltisztulhatnak, s immár jó szívvel ajánlhatjuk azokat közös lelki, és tudásszomjunk csillapítására!