Ezeket a gondolatok még a nyár kezdetén születtek. Sokan kerekednek fel, hogy otthonuktól távol töltsék a szabadságukat. Előkerülnek az útikönyvek, a világháló segítségével pedig egyre többen keresnek információt arról a vidékről, ahova utaznak. Az emberek kíváncsiak arra, mik azok az értékek, amiket látniuk kell.
Az abaújszinai református gyülekezet egy csodálatos műemléktemplommal dicsekedhet, amely egyszerre két funkciót lát el, egyrészt elkápráztatja az ide érkezőket, másrészt szolgálja a helyi közösséget. A több mint egy méter vastag falak, a hosszházzal egy időben épült belső karzat, a még restaurálás előtt álló déli portál, a köveken lévő különleges „kaparások”, a mennyezeten látható reformátor portrék egyedivé teszik ezt a templomot. A Miskolc felől Kassa irányába tartó kirándulók – hol egy személyautónyi, hol egy autóbusznyi érdeklődő – gyakran megállnak a templom mellett. Mint a helyi gyülekezet lelkésze bemutatom nekik az épületet, elmesélem a felújítás történetét, és a kérdésekre is legjobb tudásom szerint válaszolok. Az érdeklődés tárgya csak részben érinti magát a templomot. Nagyon sokan kérdeznek rá arra, mekkora a közösség, magyarul történnek-e a gyülekezeti alkalmak, van-e magyar iskola a településen, elköltöznek-e a fiatalok, mekkora a munkanélküliség, és így tovább. Nagyon gyakran tapasztalom, hogy maga a templom a közösségre fordítja az emberek figyelmét.
A templom másik funkciója a helyi gyülekezet szolgálata. Az ősi templomok értéket jelentenek, tartást adnak a közösségek számára. Húszéves lelkipásztori szolgálatom alatt nagyon sokszor megtapasztaltam, hogy a „múltat végképp eltörölni” ideológia mekkora rombolást végzett az emberek lelkében ezen a téren is. Közösségeink sok esetben az értéket teherként értelmezik. Örvendetes azonban, hogy lassan ezen a helyzeten is elmozdulást láthatunk. A gyülekezetek tagjai maguk is egy nyitott világban élvén, másutt egyre többet látván és tapasztalván kezdik felismerni azt az igazságot, hogy a múlt és annak épített öröksége nem teher, hanem érték. Az abaújszinai templom esetében ez azt jelenti, hogy a közösség „jól” szereti a templomát. Mindig is szerette, fontos volt számára, környezetét rendben tartotta, lehetőségeihez mérten gondoskodott róla, nagy károk idején hatalmas áldozatok árán is rendbe hozta, soha nem hagyta sem lepusztulni, sem elpusztulni. Mindig fontos volt a templom a gyülekezet számára,az utóbbi években pedig egyre jobban tudatosítják az itt élők, hogy értékénél fogva a templom maga önbecsülést ad a közösség számára. Hiszen ez a templom túlélve háborúkat és minden pusztítást megmaradt, és hétszáz éve a mi templomunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.